A hétfői előadáson a Professzor úrral - Országh József - közös "színpadon" állva a valódi szemléletváltás lett volna a téma, és nagyon sokban az is volt.

1. a természet van középen és nem az ember vagy annak haszna

2. minden életanyag ajándék, csak az erőforrás, ami belőlünk származik és csak akkor, ha helyesen kezeljük.
A természet adományai: a csapadék, a források vize, a talaj, ami teremni képes, az erdő fáinak elszáradt lehullott ágai, a növények amiket képesek vagyunk megenni, a napfény.
Ezek nem erődorrások, hanem adományok, ami MINDEN élőlénynek jár, nem az ember kizárólagos tulajdona.

3. a rétegvizekből kiemelt vízzel való öntözést nagyon gyorsan azonnal be kell fejezni , helyette a hatásos takarásos vagy erdőben való gazdálkodás direkt vetés módszereit kell alkalmazni és a szürke-vízzel szükséges visszatáplálni a városok környezetében lévő rétegvíz bázisokat a talaj szűrőképességének felhasználásával.

4. azonnal be kell fejezni a cellulóz égetést a bioerőművek valóságos merénylet a talaj és az éghajlat és a levegő szempontjából is. (biogáz, biomassza és társaik nagyon greenwashing "zöldre mosott" technológiák)

5. ürülék nem való a vízbe (leszámítva a vizi élőlények pl. halak ürülékét)

Kérlek gondolkodjatok ezekről.

A teljes idilli házakat és megoldásokat most nem fogom kifejteni, mert a fejemben még formálódik pár dolog ennek kapcsán, de egyben biztos vagyok Az embernek úgy kell emberhez méltón élni ezen a bolygón, mintha itt sem lenne, az egyetlen hatás amit láttathat létezéséről az a gyarapítás és a táplálás. Mindenképp helyre kell hoznunk amit nem is olyan hosszú idő alatt tönkretettünk.

Jelenleg a Kiskunságon naponta látjuk hogy száradnak a hatalmas fáink, mert a rétegvizet a mezőgazdaság esztelen módon elhasználta öntözésre. A vizet elvezetik alólunk a csatornákon. Az országból több víz folyik ki, mint amennyit a lakosság az ipar felhasznál és amennyi eső esik... vagyis fogyasztjuk a vizet magunk alól!! ez egy végeredményt adhat - sivatagot. A sivatagosodási folyamat még megállítható.

A képen levő galagonyabokor szeretett magoncunk valószínű idén meghal, bár én még reménykedek... nap mint nap látom a pusztulását, és amit tehetek az jelenleg a beszéd az írás és hogy mindenhova elmegyek ahol csak szót emelhetek azért hogy a vizet megtartsuk a tájban. De ha minden kertes családi házban élő ember esővizzel elégítené ki a napi szükségleteit és ezt a vizet a szürkevíz - szappanos víz formában nem a csatornába, hanem a kertjében használná fel - akkor már sokkal jobb lenne a helyzet. 10-15% országos szinten a deficit és megtartható szürkevíz aránya. A fáink akkor kezdtek el igazán száradni amint megépítették a tanya melletti városban a szennyvíztisztítót, mert addig ülepítők voltak a talajba visszakerült a víz, a tisztító a csatornán leküldi a tisztítottnak nevezett, valójában vizi élővilágot ölő vizet a tengerekbe - elviszik a tájból. Ezt az eső nem tudja pótolni, de ha tudná azt is levezetik. Jelenleg ez a legnagyobb gond.

Víz nélkül nincs élelmiszer, sem élet. Mit tehetünk? mindenki egyenként akik kertes házban él, segíthet. alkalmazza minél nagyobb mértékben erőforrásaihoz képest a Vízönellátó megoldásait. nem kell EU-s támogatás, nem kell várni semmire, már mától megteheted. nem kerül milliókba. Köszönöm a figyelmet. segítség a rendszerhez (ne gépekre gondoljatok - lásd eszközök dia): az eautarcie.org oldalon.

Írtam: 2019 novemberében Szijártó Csilla